A lepárlás módszerei

Az egyszerű lepárlás

Hogyan működik?

Mindenki látta már, hogy a forró vízpára, ha hideg felülettel érintkezik, lecsapódik, és újra folyékony vízzé változik. Ezt az egyszerű módszert alkalmazzák arra, hogy egy keverék, különböző alapanyagait szétválasszák. A keveréket felmelegítik, és a különböző forráspontú alkotóelemek különböző hőmérsékleteken párolognak el nagy mennyiségben. Ha egy, több összetevőből álló alapanyagot folyamatosan melegítünk, és mérjük a hőmérsékletét, tudhatjuk, hogy adott hőmérsékleten melyik összetevő lesz a legnagyobb arányban jelen a gőzben. Ezt az anyagot kondenzálhatjuk, azaz lehűtve újra folyékony halmazállapotúvá alakíthatjuk, és elkülöníthetjük a többi alkotóelemtől.

Amikor pálinkát főzünk, először egy tartályban melegíteni kezdjük az erjesztett gyümölcsöt, azaz a cefrét. Először a legillékonyabb anyagok kezdenek nagy mennyiségben elpárologni, majd a magasabb forráspontúak, és így tovább. Így a különböző alapanyagok egymás után jelennek meg a gőzben. Ez teszi lehetővé, hogy a számunkra hasznos anyagokat elkülönítsük a cefre haszontalan, vagy éppen káros anyagaitól.

Ahogy a gőz összegyűlik a főzőedény felső részében, a megnövekedő nyomás hatására átáramlik a hűtő, vagy más néven kondenzáló egységbe. Általában ez egy spirálszerűen meghajlított réz cső, amelyet egy vízzel teli tartályban helyeznek el. A hagyományos modellekben a víz folyamatosan áramlik a tartályon keresztül, így biztosítva a folyamatos hűtést. Olcsóbb modellek esetén a víz hűtéséről, vagy folyamatos cseréjéről gondoskodni kell.

A hűvös rézcsővel érintkezve a gőz lecsapódik, folyadék halmazállapotú lesz és a csövön lecsepeg a gyűjtőedénybe.

A legtöbb lepárló berendezés ezen az egyszerű módszeren alapszik. Ez a módszer tökéletesen megfelel a különböző összetevők szétválasztásához. Nem csak a pálinkafőzésre, de a tengervíz ivóvízzé alakítására, virágok illatanyagának, vagy gyógynövények hatóanyagának kinyerésére is használják.

Folyamatos lepárlás

A folyamatos lepárlás lényege, hogy a párlat megszakítás nélkül áramlik a gyűjtő edénybe.

Ehhez a nyersanyagot folyamatosan kell adagolni, vagy lepárlási folyamat megszakítása nélkül újratölteni.

Szemben az egyszerű lepárlással, ahol az üstöt újra és újra ki kell üríteni és újratölteni, a folyamatos lepárlásnál nem szakad meg a párlat gyűjtése.

Ezzel az eljárással egyetlen folyamat végeredményeként nyerhetünk olyam magas tisztaságfokú alkoholtermékeket, amelyek elkészítése a hagyományos módszerekkel csak többszöri lepárlással volna lehetséges.

A reflux vagy frakcionáló oszlopba folyamatosan táplálják az alkoholtartalmú alapanyagot, például bort. Ahogy az alapanyag érintkezésbe kerül a forraló üstből felszálló meleg gőzökkel, az illékonyabb összetevők, mint például az etilalkohol, gázhalmazállapotban kiválnak, és felfelé szállnak az oszlopban. A felszálló gőzök többszörös tisztítás után (a folyamat részletes leírását a frakcionális lepárlás fejezetben olvashatja) az oszlop felső részén csapódnak le. A kevésbé illékony anyagok pedig lefelé áramlanak az üstbe.

A folyamatos lepárláshoz alkalmas berendezéseket inkább az ipari lepárló létesítményekben találhatjuk meg, tipikus felhasználási területük a konyak, és egyéb minőségi párlatok nagy mennyiségben történő előállítása.

Gőzzel történő lepárlás

Gőzzel történő lepárlást az alkohol, vagy különböző növényi olajok kinyerésére szokás használni. Az eljárás során a gőzt átengedik az alapanyagon (növényeken), akárcsak a hagyományos kávéfőzőkben. Előnye az eljárásnak, hogy azok a hőérzékeny anyagok, amelyek az egyszerű lepárlás során elbomlanának, a gőz hatására párolognak el, és így kinyerhetőek az alapanyagból. A növényi olajokat, amelyek egyszerű lepárlással nehezen oldhatóak, ezzel az eljárással különíthetjük el. Amikor a gőz áthalad a növényen, annak pólusai megnyílnak, és az apró, érzékeny molekulák felszabadulnak anélkül, hogy megsérülnének, vagy megégnének.

A  készülék hűtő részébe a vízgőz és az olajok keveréke érkezik, amely már felhasználható, vagy speciális berendezésekkel szétválasztható, finomítható.

A lepárlás elve itt is ugyanaz, mint az egyszerű lepárlásnál, azzal a különbséggel, hogy a desztilláció gőz segítségével történik.

Ez a módszer teszi lehetővé az érzékeny aromák lepárlását, amelyek magas hőnek kitéve tönkremennének. Használják bizonyos likőrök, parfümök, esszenciák előállítására, a gyógyszeriparban, vegyiparban és az élelmiszeriparban is.

Frakcionális vagy szakaszos lepárlás

A szakaszos lepárlás a az egyszerű lepárlásnak egy módosított változata, amellyel az alapanyag különböző összetevőire bontható egyetlen lepárlási folyamattal, a különböző forráspontok kihasználásával.

Az egyszerű lepárlás akkor hatékony, mikor egy illékony anyagot (pl. alkohol) szeretnénk elválasztani a nem illékony anyagoktól (pl. gyümölcshús), vagy olyan összetevők esetén, amelyek forráspontjai között jelentős a különbség.

Alkohol egyszerű lepárláskor a párlat nagy arányban tartalmaz alkoholt, de tartalmaz valamennyi vizet is. Ahhoz, hogy magasabb alkohol koncentrációt érhessünk el, a lepárlást akár többször is meg kell ismételnünk. A szakaszos lepárlás segít ezen, mivel többszörös desztilláció történik egy lepárlási folyamat során.

A szakaszoló oszlopban a különböző anyagok keverékének forrásából keletkezett gőz felfelé száll. Az oszlop hőmérséklete és a benne uralkodó nyomás is lentről felfelé folyamatosan csökken, és a különböző illékonyságú anyagok különböző hőmérsékleten, tehát különböző magasságokon csapódnak le. A lecsapódás erre a célra kialakított, egymástól néhány centiméternyi távolságra elhelyezett vízszintes tányérokon történik.

Ahogy a forrásban lévő alapanyag gőzei tovább emelkednek felfelé, áthaladnak a tányérokon már kicsapódott folyadékon, újra hevítve azt, amivel újbóli párolgást idéznek elő. A felszálló gőzök egyúttal tisztulnak is azáltal, hogy kapcsolatba kerülnek a lecsapódott folyadékkal.

Amikor a lecsapódott folyadék túlcsordul a tányéron, akkor egy része visszafolyik az oszlop alja felé, és hűti, valamint tisztítja is a felszálló gőzöket. Ez az ún. reflux áramlás. A felszálló gőzök és a lecsorduló folyadékok kölcsönhatásaként tulajdonképpen egy többszörös lepárlás valósul meg, és ennek eredménye az, hogy az egyes tányérokon nagy tisztaságban jelennek meg a különböző komponensek. Ha ezt a módszert pálinkafőzésre használjuik, akkor a legfelső tányéron 90%-os szeszt is kinyerhetünk.

A frakcionális lepárlás a magas költségek miatt nem a hobbista pálinkafőzők módszere.

A frakcionális lepárlás az olajiparban jelent meg, és forradalmasította azt. Az olajfinomító torony tulajdonképpen ugyanígy működik: az alsó tányérokon bitumen, a magasabban elhelyezkedő tányérokon a különböző tisztaságú üzemanyagok, a legfelső tányérokon pedig a petróleum csapódik le.

A szeszfőzdékben ezzel a módszerrel állítják elő a tiszta szeszt, de a különböző likőrök, vagy a legkiválóbb whiskeyk előállításának is fontos eszköze a reflux torony.